Tökös csaj

Hallatlan, hogy minek voltam fül- és szemtanúja a minap. Kicsit el is képedtem a vakmerőségen.
Munkába menet minden nap a vásárcsarnokon keresztül közelítem meg a buszmegállót. Közben persze - ha van időm- körbenézek, mit érdemes venni. Kíváncsian néztem egy kedves idős úr szerény kínálatú, de gusztusos portékáját, aki épp egy hölgyet szolgált ki. A következő beszlgetés hangzott el:
Elnézést kérek- kezdte az egyébként szimpatikus hölgy- Szombaton Önnél vásároltam egy csomag leveszöldséget és egy fél sütni való tököt. ( Itt kis szünetet tartott, épp csak annyit, hogy dekódolja a jeleket a szembenálló férfi arcáról, érdemes -e tovvábbfolytatni a mondandóját az előzetes tervei szerint).  Otthon vettem csak észre, hogy a tök viszont nincs a kosárban. Rögtön tudtam, hogy nem hoztam haza, de már nem fordultam vissza érte. Nem maradt itt véletlenül?
Mivel a sokat megélt kalmár hirtelen nem értette mit akar a nő, amaz gyorsan továbbfolytatta.
-Még viccelődött is velem, hogy nem fért már a kosaramba az áru és azt mondta nekem, legközelebb két szatyorral kell idejönni. Nem emlékszik véletlenül?-próbálkozott még egyet a hölgyike.
Hogy milyen gondolat suhant át a sokat megélt ráncos öregúr homloka mögött, azt ne firtassuk, mindenesetre az arca rezdülése sokat nem árult el. Tanácstalanul széttárta a karját, felhúzta a vállát, szemeével egyenként végigsimogatta a félbevágott sütnivaló tököket és megkérdezte:
- Mit tehetek Önért?
- Nem lehetne, hogy én most kapok egyet a szombaton itt hagyott tök helyett? -hadarta el  bizonytalanul, de egyben megkönnyebbülve a nő...És ebben a pillanatban nagyon ismerősnek tetszett nekem. Valahol már láttam, az volt az érzésem.
A bácsi szeme elkerekedett, jól teleszívta tüdejét a naptól már meleg levegővel, s miközben kifújta, lassan, de határozottan válaszolt.
-Tudja mit? Válasszon magának egy fél tököt.
A nő először nem is fogta fel, milyen nagy szerencséje lett, mert nem nyúlt rögtön a kupac után. Sőt! Mintha ő lett volna jobban meglepődve a hirtelen támadt szerencséjén, szabódva hozzátette:
-Nagyon kellemetlen, hogy előhozakodom Önnek ezzel, de tényleg nem vittem haza a tököt, és Öntől vásároltam utoljára, tehát még az sem fordulhatott elő, hogy máshol letettem.
-Válasszon egyet! Mit bánom én- volt erre a válasz.
Köszönöm szépen, igazán kedves és tényleg nagyon kellemetlen, hogy előhozakodtam ezzel-mentegetőzött a nő, és gyors mozdulatokkal találomra kiválaszott egy fél óriáskörtét formázó csemgét-, de megígérem , hogy máskor is Önnél vásárolok. Mindezt már távolodva mondta, és ekkor beugrott, honnan ismerős az illető.
Hát persze! Igen gyakran találkozom vele.
Reggelente a tükörből ez az őszinte arc néz rám.

Moziünnep

Évek óta szeptember közepén olcsóbban lehet megnézni a mozifilmeket. Ilyenkor legalább egyszer el is megyek. Mivel ritkán járok moziba, jól esik a nagy vászon árnyékában elvarázsolódni. A hétvégén kétszer is megtörtént velem. Hogy egész pontosan fogalmazzak, ma minden illúzióm szertefoszlott a mozival kapcsolatban. Ennyire színvonaltalan filmet rég láttam. Hétmérföldre szóló unalom volt. Az a kategória, amikor megveszem a kínában gyártott olcsó tollat és akár még aznap tönkre is megy. Felejthető.
A közérzetemre az is rányomta a bélyeget, hogy a város egyik nagy multiplex mozijának "bejárata" előtt kb. 200-an vártuk, hogy a 14 terem vmelyikébe- mint teheneket a karámba- betereljenek bennünket és a szintén kedvezményes áron megvásárolt pattogatott kukival és a fél literes üdítővel a megfelelő vetítőterembe.
Az, hogy nem tudtuk elolvasni, hová szól a jegyünk, mellékes volt. Ilyen olcsón multiplex-ben mozizni nincs minden nap lehetőség, örülni kell! Teljes sötétség volt a teremben, a papíron korábban megfejteni vélt  elmosódott ülőhelyünket kábé megcéloztuk. Leültünk, elhelyezkedtünk. Ráléptek a lábamra, de nem fájt.  Aztán fel kellett állni, mert mégsem ide szólt a jegyünk. Próbáltuk kisillabizálni a sort a jegyen, de nem sikerült. Végül az egyik sor legszélére merészkedtünk, hátha itt lehet ülnünk. Lehetett. A film még el sem kezdődött ( 10 perc reklám), amikor hátrafordult az előttem ülő hölgy, hogy legyek szíves ne rugdossam a székét., jó? Mindezt tegező viszonyban. Nagyon kedvesen válaszoltam, hogy rendben, bár nemigen értettem mire céloz. Egyszer véletlenül hozzáért a cipőm orra a széktámlához. Jelzem, az enyémhez is hozzáért a mögöttem ülőé többször is,mégsem tettem szóvá.
A hab a tortán az volt, hogy ennyi trágár beszéd talán egyetlen akciófilmben sincs. A címben sugallt szerelemből semmit nem érzékeltünk. A kutyám szemében több érzelmet látok, mint a szereplők tekintetében.  Romantikusnak semmiképp,  vígjáték helyett is inkább paródiának nevezném az alkotást. Kellett nekem habzsolni a moziélményt!  Egy időre megfeküdte a gyomrom. De elhatároztam, hogy multi moziba egyhamar nem megyek.
Jó nekem a Toldi mozi kopottas bája! Meg is nézem, milyen filmeket játszanak ott...

Tanévnyitó

2010. szeptember 2.

Elrepült a vakáció.  Jó volt, szép volt, becsöngettek. Nem csak diáknak, nekem , a tanító néninek is.
Túl vagyunk a tanévnyitón és az első két tanítási napon. Este 6 körül már nem sok mindenre vagyok használható, úgy elszoktam a 8 órás folytonos munkától. ..Ideje volt visszaszokni. Ehhez hozzásegített a hirtelen jött hűvös idő, a bőrömön is tapasztalom, hogy ősz van. 
A gyerekeknek persze mindegy, ők nagyszerűen érzik magukat minden évszakban. A tanévnyitón még euforikus állapotban is voltak- velem együtt-, annyira örültek egymásnak. Jó volt őket újralátni. Mindegyikük nőtt a nyáron, jó színük lett, látszik, hogy kipihenték magukat. Az igazat megvallva én is azt hittem, hogy tele vagyok energiával. De a nap végére teljesen lemerülök. A 10 fiam fele nagyon vagány, belevaló kis fickó. És időnként az őrületbe kergetnek az ötleteikkel. Az ő szótárukban a fogócska sem ártatlan játék. Árgus szemekkel nézem őket, mert ha bevadulnak, egyet-kettőt közülük pihenőre küldök-mondjuk egy fához. Egyébként klassz srácok. Úgy tűnik az első év kölcsönös kiképzése most meghozza gyümölcsét. Már értjük egymást magyar szóból. Bár a nap vége felé már mintha nem vennék a jeleket ( szemöldökfelhúzás, torokköszörülés, taps, mutogatás), amiket viselkedésükön való felháborodásom kifejezésére fejlesztettem ki , és inkább hasonlítanak a főemlősök eltúlzott mimikáira, gesztusaira, azért nap, mint nap bevetem, mint lefegyverező eszközt. Főleg, amikor már én is belefáradtam a verbális vitába. Néhány szülő nem érti, hogy lehet ezt ép ésszel kibírni nap nap után. Ép ésszel nem is. Talán ezért vagyok még a pályán. Pedig hányszor meg akartam szökni. Most meg már semmi pénzért nem adnám. Túl sok minden köt ide. Gyerekkoromtól eredően. És amikor egy gyermek szempárba nézek és meg akarom érteni, elég, ha egykori önmagamra gondolok, máris más színben tűnik fel a csintalanság. Én sem voltam mindig tündérke. Bár tündérképzésben folyamatosan részesülök Édesanyám Tündértanodájában, a mesterfokozat eléréséig még sok vizsga van hátra. Megyek is tanulni.

Előszó

Légy üdvözölve, Te, aki fellebbentetted a fátylat, kíváncsian várva ki? mi? van mögötte.
Az én világomba csöppentél.
Ezen az oldalon olyan történeteket szeretnék megosztani veled, amelyek az emberről és a életről szólnak. Olyan velem történt eseményekről  szeretnék napló-szerűen írni ,amelyek 36 évem  földi kalandja során hatást gyakoroltak rám. Kis történetekbe csomagolom őket, hogy megőrizzem a későbbi éveknek.
Terveim szerint ezek a szösszenetek üdítőleg hatnak majd a mindennapokban megfáradt lélekre is.
Ha nagyon egyedül fogom érezni magam vagy csalódott leszek, ezekből a morzsákból- amik remélhetőleg a humort sem nélkülözik-  szeretnék erőt meríteni az élet állandó kihívásaihoz.

Kellemes kíváncsískodást kívánok!