Moziünnep

Évek óta szeptember közepén olcsóbban lehet megnézni a mozifilmeket. Ilyenkor legalább egyszer el is megyek. Mivel ritkán járok moziba, jól esik a nagy vászon árnyékában elvarázsolódni. A hétvégén kétszer is megtörtént velem. Hogy egész pontosan fogalmazzak, ma minden illúzióm szertefoszlott a mozival kapcsolatban. Ennyire színvonaltalan filmet rég láttam. Hétmérföldre szóló unalom volt. Az a kategória, amikor megveszem a kínában gyártott olcsó tollat és akár még aznap tönkre is megy. Felejthető.
A közérzetemre az is rányomta a bélyeget, hogy a város egyik nagy multiplex mozijának "bejárata" előtt kb. 200-an vártuk, hogy a 14 terem vmelyikébe- mint teheneket a karámba- betereljenek bennünket és a szintén kedvezményes áron megvásárolt pattogatott kukival és a fél literes üdítővel a megfelelő vetítőterembe.
Az, hogy nem tudtuk elolvasni, hová szól a jegyünk, mellékes volt. Ilyen olcsón multiplex-ben mozizni nincs minden nap lehetőség, örülni kell! Teljes sötétség volt a teremben, a papíron korábban megfejteni vélt  elmosódott ülőhelyünket kábé megcéloztuk. Leültünk, elhelyezkedtünk. Ráléptek a lábamra, de nem fájt.  Aztán fel kellett állni, mert mégsem ide szólt a jegyünk. Próbáltuk kisillabizálni a sort a jegyen, de nem sikerült. Végül az egyik sor legszélére merészkedtünk, hátha itt lehet ülnünk. Lehetett. A film még el sem kezdődött ( 10 perc reklám), amikor hátrafordult az előttem ülő hölgy, hogy legyek szíves ne rugdossam a székét., jó? Mindezt tegező viszonyban. Nagyon kedvesen válaszoltam, hogy rendben, bár nemigen értettem mire céloz. Egyszer véletlenül hozzáért a cipőm orra a széktámlához. Jelzem, az enyémhez is hozzáért a mögöttem ülőé többször is,mégsem tettem szóvá.
A hab a tortán az volt, hogy ennyi trágár beszéd talán egyetlen akciófilmben sincs. A címben sugallt szerelemből semmit nem érzékeltünk. A kutyám szemében több érzelmet látok, mint a szereplők tekintetében.  Romantikusnak semmiképp,  vígjáték helyett is inkább paródiának nevezném az alkotást. Kellett nekem habzsolni a moziélményt!  Egy időre megfeküdte a gyomrom. De elhatároztam, hogy multi moziba egyhamar nem megyek.
Jó nekem a Toldi mozi kopottas bája! Meg is nézem, milyen filmeket játszanak ott...

Tanévnyitó

2010. szeptember 2.

Elrepült a vakáció.  Jó volt, szép volt, becsöngettek. Nem csak diáknak, nekem , a tanító néninek is.
Túl vagyunk a tanévnyitón és az első két tanítási napon. Este 6 körül már nem sok mindenre vagyok használható, úgy elszoktam a 8 órás folytonos munkától. ..Ideje volt visszaszokni. Ehhez hozzásegített a hirtelen jött hűvös idő, a bőrömön is tapasztalom, hogy ősz van. 
A gyerekeknek persze mindegy, ők nagyszerűen érzik magukat minden évszakban. A tanévnyitón még euforikus állapotban is voltak- velem együtt-, annyira örültek egymásnak. Jó volt őket újralátni. Mindegyikük nőtt a nyáron, jó színük lett, látszik, hogy kipihenték magukat. Az igazat megvallva én is azt hittem, hogy tele vagyok energiával. De a nap végére teljesen lemerülök. A 10 fiam fele nagyon vagány, belevaló kis fickó. És időnként az őrületbe kergetnek az ötleteikkel. Az ő szótárukban a fogócska sem ártatlan játék. Árgus szemekkel nézem őket, mert ha bevadulnak, egyet-kettőt közülük pihenőre küldök-mondjuk egy fához. Egyébként klassz srácok. Úgy tűnik az első év kölcsönös kiképzése most meghozza gyümölcsét. Már értjük egymást magyar szóból. Bár a nap vége felé már mintha nem vennék a jeleket ( szemöldökfelhúzás, torokköszörülés, taps, mutogatás), amiket viselkedésükön való felháborodásom kifejezésére fejlesztettem ki , és inkább hasonlítanak a főemlősök eltúlzott mimikáira, gesztusaira, azért nap, mint nap bevetem, mint lefegyverező eszközt. Főleg, amikor már én is belefáradtam a verbális vitába. Néhány szülő nem érti, hogy lehet ezt ép ésszel kibírni nap nap után. Ép ésszel nem is. Talán ezért vagyok még a pályán. Pedig hányszor meg akartam szökni. Most meg már semmi pénzért nem adnám. Túl sok minden köt ide. Gyerekkoromtól eredően. És amikor egy gyermek szempárba nézek és meg akarom érteni, elég, ha egykori önmagamra gondolok, máris más színben tűnik fel a csintalanság. Én sem voltam mindig tündérke. Bár tündérképzésben folyamatosan részesülök Édesanyám Tündértanodájában, a mesterfokozat eléréséig még sok vizsga van hátra. Megyek is tanulni.