Hallatlan, hogy minek voltam fül- és szemtanúja a minap. Kicsit el is képedtem a vakmerőségen.
Munkába menet minden nap a vásárcsarnokon keresztül közelítem meg a buszmegállót. Közben persze - ha van időm- körbenézek, mit érdemes venni. Kíváncsian néztem egy kedves idős úr szerény kínálatú, de gusztusos portékáját, aki épp egy hölgyet szolgált ki. A következő beszlgetés hangzott el:
Elnézést kérek- kezdte az egyébként szimpatikus hölgy- Szombaton Önnél vásároltam egy csomag leveszöldséget és egy fél sütni való tököt. ( Itt kis szünetet tartott, épp csak annyit, hogy dekódolja a jeleket a szembenálló férfi arcáról, érdemes -e tovvábbfolytatni a mondandóját az előzetes tervei szerint). Otthon vettem csak észre, hogy a tök viszont nincs a kosárban. Rögtön tudtam, hogy nem hoztam haza, de már nem fordultam vissza érte. Nem maradt itt véletlenül?
Mivel a sokat megélt kalmár hirtelen nem értette mit akar a nő, amaz gyorsan továbbfolytatta.
-Még viccelődött is velem, hogy nem fért már a kosaramba az áru és azt mondta nekem, legközelebb két szatyorral kell idejönni. Nem emlékszik véletlenül?-próbálkozott még egyet a hölgyike.
Hogy milyen gondolat suhant át a sokat megélt ráncos öregúr homloka mögött, azt ne firtassuk, mindenesetre az arca rezdülése sokat nem árult el. Tanácstalanul széttárta a karját, felhúzta a vállát, szemeével egyenként végigsimogatta a félbevágott sütnivaló tököket és megkérdezte:
- Mit tehetek Önért?
- Nem lehetne, hogy én most kapok egyet a szombaton itt hagyott tök helyett? -hadarta el bizonytalanul, de egyben megkönnyebbülve a nő...És ebben a pillanatban nagyon ismerősnek tetszett nekem. Valahol már láttam, az volt az érzésem.
A bácsi szeme elkerekedett, jól teleszívta tüdejét a naptól már meleg levegővel, s miközben kifújta, lassan, de határozottan válaszolt.
-Tudja mit? Válasszon magának egy fél tököt.
A nő először nem is fogta fel, milyen nagy szerencséje lett, mert nem nyúlt rögtön a kupac után. Sőt! Mintha ő lett volna jobban meglepődve a hirtelen támadt szerencséjén, szabódva hozzátette:
-Nagyon kellemetlen, hogy előhozakodom Önnek ezzel, de tényleg nem vittem haza a tököt, és Öntől vásároltam utoljára, tehát még az sem fordulhatott elő, hogy máshol letettem.
-Válasszon egyet! Mit bánom én- volt erre a válasz.
Köszönöm szépen, igazán kedves és tényleg nagyon kellemetlen, hogy előhozakodtam ezzel-mentegetőzött a nő, és gyors mozdulatokkal találomra kiválaszott egy fél óriáskörtét formázó csemgét-, de megígérem , hogy máskor is Önnél vásárolok. Mindezt már távolodva mondta, és ekkor beugrott, honnan ismerős az illető.
Hát persze! Igen gyakran találkozom vele.
Reggelente a tükörből ez az őszinte arc néz rám.
